A Szépművészeti Múzeum rekonstrukciója a Liget Budapest Projekt keretén belül zajlik: a 9,5 milliárd forintból megújuló múzeumi teret a tervek szerint 2018-ra veheti birtokba a közönség. A munkálatok során helyreállítják a II. világháborúban megsérült Román csarnokot is, amelyet hetven év után láthat újra teljes pompájában a közönség.

A Szépművészeti Múzeum rekonstrukciós munkálatai 2015-ben kezdődtek, és várhatóan 2018 végéig tartanak majd. A munkálatok fókuszában jelenleg a II. világháborúban megsérült, a közönség elől azóta elzárt, mostanáig raktárként hasznosított Román csarnok áll. Az épület nyugati szárnyában több történelmi kort idéző tér található a Román csarnok mellett például a Barokk vagy a Michelangelo-terem, amelyeket eddig nem látogathatott a nagyközönség.

Visszaidézni a múltat

Holott éppen a historizmus értékei miatt egyedülálló a Hősök terén álló épület. Nem csupán múzeum, hanem építészettörténeti múzeum is, ilyen minőségében pedig az egyetemes művészettörténet keresztmetszetét adja.

 

Hazánk építészeti emlékei igencsak megfogyatkoztak az országon számtalanszor átsöprő háborús pusztítások miatt: összefüggő, egységében fennmaradt középkori vagy reneszánsz emlékünk alig akad. Ezért is volt fontos didaktikai feladatuk a Szépművészeti Múzeum épületében megalkotott reneszánsz vagy éppen román stílusban épült tereknek. Sőt, az épületben a Magyarországon történelmileg nem létező építészeti korokból is találunk példát, így a ión és a dór oszloprendeket mondja Mányi István Ybl-díjas építész.

A honi historizmus a többszörösen elveszett épített örökség visszaállítására tett kísérlet volt a XIX. század utolsó harmadában: az országban dúló háborúknak a román, gót, reneszánsz épületek tömege esett martalékául, ezek közül talán a legfájóbb a kora középkori emlékek megsemmisülése. A historizmus ezek visszapótlására tett kísérletet, a Szépművészeti Múzeum épülete e stílus utolsó nagy fellángolása volt. A II. világháború után építészeti és művészettörténészi körökben a historizmust a történelmi korok értéktelen másolatának tekintették. Ez kísért a mai napig: nincs a szakmánkban egyetértés abban, mik a historizmus értékei, hogyan lehetne menteni ezeket, mondja az építész, aki több mint három évtizede foglalkozik a Szépművészeti Múzeum épületével, mondhatni minden kődarab helyét ismeri. Beszélgetés közben rövid sétát teszünk a felújítási területen: a Michelangelo-terem és a Barokk terem pazar díszítőfestése már elkészült, a vakolatdarabok és a nyersbeton padlószint azonban még mutatja, korántsem ért véget a munka.

A Barokk terem példája remekül illusztrálja, hogy a II. világháború utáni időszak mennyire megvetette a historizmust. Az ötvenes-hatvanas években a díszítőfestést mésszel spriccelték le, majd a szalon felső harmadát álmennyezettel takarták el. A restaurátorok hatalmas munkát végeztek, hogy eredeti szépségében visszaállítsák a megrongált díszítményeket meséli a szakember. A múzeum félig elkészült tereinek talán leglenyűgözőbbje mégiscsak a tágas, bizánci templombelsőt idéző Román csarnok, amely ugyancsak méltatlan körülmények között vészelte át a háború utáni évtizedeket: raktárként használták. Itt tárolták többek közt a Régi Képtár festményeit, illetve a gyűjteményben őrzött gipszmásolatokat is köztük Donatello Gattamelátájának és Verocchio Colleonijának replikáját. A felújítás után a másolatok egy része a komáromi Csillagerődbe kerül majd, illetve az ugyancsak a Liget Budapest Projekt keretén belül megvalósuló Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ látványraktárába.

Letűnt kor üzenete

A Román csarnok impozáns terének méltóságát csak fokozza a félhomály. A közepén felállított, gigantikus fémállványzat szélein sejtelmes fények világítják meg a falakon látható freskók részleteit az állványon restaurátorok dolgoznak. Ők végzik talán a legaprólékosabb munkát, hiszen négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre vizsgálják át a terem több tíz méteres, impozáns méretű falait, felújítva a sötétbarnára színeződött, néhol szinte kivehetetlen díszítéseket. A harcias oroszlánokkal és ábrándozó szentekkel tarkított impozáns freibergi katedrális főbejáratának és a gyulafehérvári székesegyház kapujának gipszmásolatai, melyeket a háború után gondos kezek falaztak be, ugyancsak megújulnak.

A restaurátorok munkájának már félidőben meglett a jutalma: időkapszulára bukkantak az egyik rózsaablak mélyedésében.

A rendelkezésre álló adatokból nem tudtunk arról, hogy időkapszula rejtőzik az épületben, így jókora meglepetésként ért, mikor a kolléganőm meglelte a befalazott üzenetet.

 

Korábban semmit sem

tudtunk arról, kik dolgoztak a Román csarnokon, így hasznos információkkal szolgált a dokumentum. Ma már tudjuk, a terem festését Beszédes Ottó és Glatter János festőművész készítette, a figurális részleteken Reismann Miksa festőművész dolgozott, egészen pontosan 1903 elejétől 1904 júniusáig tartottak a munkálatok. Az említett művészek ismert festői voltak a korszaknak, Beszédes Ottó például dolgozott a szegedi dómban is meséli Seres András, a Román csarnok munkálatait vezető restaurátor.

A maga tisztaságában jelenik meg itt a bizánci templombelsőre emlékeztető térkompozíció. A kor építészei nem akartak egy az egyben reprodukálni egy román kori templomot. A historizmus felfogása szerint az adott történelmi stílusoktól ihletetten, ezek felhasználásával szerettek volna egy korhű teret létrehozni, nem másolatot készítettek, hanem csodálatukat fejezték ki az adott korszak iránt magyarázza Seres András, aki sietve hozzáteszi, más volt a történeti szemlélet, mint manapság. Rendkívül értékesnek tartották a középkor művészetét, az esszenciáját próbálták megragadni. Éppen ezért a falfestéseknél használtak ugyan analógiákat a román kori ornamentikák nagyrészt sík, nyomdaszerű megjelenését utánozva, de nem plasztikus festési módot alkalmazva. A figurák, a minták rendkívül egyszerű előadásmódban készültek, a képmezőkben ábrázolt angyalok és szentek mégsem utánozzák a középkor rajzi megfogalmazásait, inkább a XIX. századi grafikai hagyományokat követik.

A XXI. századra hangolva

A múzeum felújítására nem csupán a historizmus rehabilitálása miatt volt szükség, hanem azért is, hogy az épület megfeleljen a XXI. század elvárásainak.

Az időszaki kiállítások rendszeresítése felrobbantotta az addigi álmos múzeumi struktúrát. A Szépművészeti Múzeum historizáló terei azonban nehezen viselik az időszaki kiállítások igényeit, ezért is hiányzik, hogy nem valósult meg a térszín alatti bővítés, amely ezekhez biztosította volna a megfelelő teret, és ahol a kiállításrendezők saját koncepció szerint, a kiállított műtárgyakhoz igazították volna az építészeti környezetet, magyarázza Mányi István. Szerinte nehéz lesz a kiállításrendezőknek a múzeumi környezet egyediségét kezelni: azt, hogy a látogató belép a múzeum előcsarnokából egy stílusában kvázi steril térbe, onnan pedig egy prehistorikus dór csarnokba. A szakember szerint valamikor vissza kell majd térni a térszín alatti bővítéshez: ez lehet a végleges megoldás.

A mostani felújítás az épület 40 százalékát érinti, amelynek során korszerűsítik az elavult fűtőrendszert, klimatizálják a kiállítótermek egy részét, megújítják a csarnok feletti tetőszerkezetet, valamint új kiállító- és közönségforgalmi tereket, korszerű raktárhelyiségeket is létesítenek majd az épületben. A reményeink szerint egyszer majd sor kerülhet még a Reneszánsz csarnok megújítására is, amelyet közrefognak a jelenleg felújított terek. Ugyancsak a jövő feladata lesz a Reneszánsz csarnok felett álló, csodaszép körkilátással bíró loft tér helyreállítása és hasznosítása. Vannak ugyanakkor földhözragadtabb feladatok is: az épület gépészeti rendszereit például ki kell tolni a házból, a jelenlegi fosszilis energiák helyett pedig át kell állni megújuló energiákra a tetőre felszerelt napelemek és napkollektorok ma már ennek szellemében teszik gazdaságosabbá a múzeum üzemeltetését vázolja fel a szakember. Szerinte a most futó projekt végén egy valódi, XXI. századi múzeumi struktúra alakul majd ki, amely egyszerre lesz kiállítótér, kulturális, társadalmi események helyszíne.

Forrás: http://www.demokrata.hu/hir/kultura/korok-esszenciaja